A Kompasszió néven futó program szerkezete és elképzelése egyedi. A Máté-passió afféle keresztmetszetté összeálló részletei között ugyanis hat betétszám különböző ázsiai népek kultúráját, illetve történelmét, mindenekelőtt pedig szenvedéseit képviselte. Fischert – aki nemcsak vezényelte és röviden kommentálta a műsort – valóban maga az elviselhetetlen, egész népeket sújtó szenvedés és fájdalom foglalkoztatta, amikor elképzelését színpadra vitte. A passiótörténetet meg-megszakító zenei epizódokból három-három jutott a mű két részére. Az elsőben először az örmény nép által átélt 20. század eleji és közelmúltbeli megpróbáltatásokra emlékeztetett Tigran Manszurjan örmény zeneszerző Requiemjének Agnus Dei tétele hangzott el a Cantemus Vegyeskar és a BFZ előadásában. A gázai apokalipszis áldozatainak sorsát Taiseer Elias arab muzsikusnak a hagyományos arab lanton, az „oudon” előadott improvizációi idézték fel. A tavalyi, október 7-i vérontás és emberrablások halottjait és eltűntjeit pedig Maurice Ravel Kaddisch című dalának szólóhegedű-átiratával gyászolták meg a BFZ első hegedűsének, Daniel Bardnak megindító előadásában. A szünet után, a passió második részének betétszámaiként előbb egy indiai raga hangzott fel szitáron, Roopa Panesar előadásában, az indiai szubkontinens 20. században otthonukból elűzött lakóinak tízmilliói emlékére, egyszersmind felidézve az erőszakmentességet hirdető és gyakorló, majd az erőszak áldozatává váló Mahátma Gandhi emlékét is, mégpedig a „Geduld, Geduld” (Türelem, türelem) kezdetű tenoráriához kapcsolódva. Ezután, a háromnegyed évszázada tomboló arab-zsidó konfliktus valamikori rendeződésének távoli reményét felcsillantva, Taiseer Elias és a keretes dobon játszó izraeli zsidó Zohar Fresco együttes improvizációja és ölelése szolgált felemelő pillanatokkal. Az utolsó „közjáték” pedig egy szüleinek búcsút mondó zsidó gyermek gettóban írt megrendítő versének gyermekkarra írt megzenésítése, a Sait gesund (Legyetek egészségesek) volt – ezt maga Fischer Iván komponálta erre az alkalomra.